Az előző bejegyzésből megtudhattad, hogy az én rózsám úgy készült, mint a Luca széke.

Ehhez viszont nem árt tudnod, hogy ez az én alkotási tempómnak „köszönhető”. Nem vagyunk egyformák, mások az elvárásaink, más az értékrendünk és más sebességgel haladunk. És ez így van jól. :-)

Én, míg a munkában gyors vagyok, a magánéletben rapszodikus (a gyorsaság tekintetében!), a képzőművészeti alkotásban pedig végtelenül lassú. Képes vagyok a legapróbb dolgokon elszöszmötölni és többször precízen kijavítani valamit, ha kicsit is nem tetszik. Igen, jól látod, a maximalizmusom ebbe is belenyúlt!

Ezen tulajdonságom azonban nem eredményezi azt, hogy tökéleteset rajzolok vagy festek. Nyilván sokszor a magam szemével sem, másokéval pláne. De az alkotásban szerintem ez a szép, ez a felemelő, hogy amit te rajzoltál, festettél, az Te vagy. Nem a legjobb, nem a legszebb, hanem Te. Ami a legfontosabb.

Persze, lehet versenyezni a művészetben is, lehet pályázni, lehet díjakat bezsebelni, el lehet nyerni a közönség vagy a szakma (általában vagy!) tetszését, elismerését, de az alkotások megítélése szubjektív. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Lehet, hogy valaki szerint te rajzoltad/festetted a világ legszebb képét, mert neki az az ízlése, az a véleménye. Amiben szerepet játszik maga az alkotás, és az is, ami belőled látszik rajta.

De mielőtt mélyebb filozófiai kérdésekbe bonyolódnék, a fentiek alapján is kénytelen vagyok meggyőzni arról, hogy ha egy kicsit eltávolodunk a képtől (akár fizikailag, akár átvitt értelemben), akkor csodás rózsa születhet belőle 4-5 óra alatt is. Biztos vagyok benne, hogy szebb is lehet, mint az enyém!

Hiszen: tanulhattok az én hibáimból, egyszerűsíthettek, és ha még nem mélyedtetek bele annyira a rajzolásba, megsúgom, hogy minél többet rajzoltok, annál több mindent észre fogtok venni, ami addig teljesen elkerülte a figyelmeteket. És ezután kell megtanulni azt, hogy ebből mi az, ami lényeges, és mi az, ami csak „felesleges munkát” jelent neked, de a rajzod nem lesz tőle szebb/jobb. Én is ezen az úton haladok. :-) Vagy ahogy mondják: „jó pap is holtig tanul”.

Most pedig egy kis játékra invitállak benneteket: tippeljétek meg, hogy az én grafitrózsám összesen mennyi idő alatt készült el! (Stoppert használtam! :-D) Facebook-kommentben várom a válaszokat. :-)

(Tipp: Némiképp segíthet az előző cikk!)

Gyere, rajzoljunk együtt! A grafit legyen veled!