Ami a szervezési feladatok között szinte elsőként foglalkoztatta a gondolataimat, hogy milyen nevet adjak a rajzstúdiónak. Sokat agyaltam rajta, minden kreativitásomat latba vetve gyártottam az ötleteket, és írogattam fel őket magamnak.

Aki ismer, tudja, hogy olykor hajlamos vagyok túlgondolni és túlragozni a dolgokat, illetve olyan összefüggéseket alkotni, amikből már viszont csak saját magam fogom tudni, hogy mi köze is van annak a névnek tulajdonképpen egy rajz- és festőműhelyhez.

Tehát le kellett szögeznem magamban, hogy a név annál jobb, minél egyszerűbb, minél megjegyezhetőbb. Azért nem árt, ha némi köze az azzal végzett tevékenységhez is van. És az is hasznos lehet, ha mindezek mellett valamelyest egyedi.

Ezekkel a szempontokkal felvértezve indultam neki, hogy kiválasszam az eleinte 8 indulóból a tökéletes nevet – édesanyám bevonásával. Aztán találtam ki hozzá még négyet, édesanyám is kettőt, és ezek közül felállítottuk a kedvenceinket.

Bár már így is elég sok elvárást támasztottunk a névvel szemben, számomra az is lényeges volt, hogy a név ne ragadjon le a grafitnál. Nagyon szeretem a színeket, közel áll hozzám a festés, és egy idő után szeretném színesíteni az oktatási palettát a pasztellel és az akril- és olajfestéssel is.

Így ahelyett, hogy csökkent volna az esélyes nevek száma, inkább tovább reptettem az ábrándjaimat, és egyre elvontabb szavak és kifejezések kerültek fel a listára, még 11 darab. Aztán szűkült a kör 10-re. És ekkor segítségül hívtam az internetet és a közösségi médiát arra vonatkozóan, hogy ezek a fantázianevek vajon mennyire foglaltak már.

Végül 5 név került a döntőbe, amelyek közül már szinte gyerekjáték volt annak megfelelően választani, amerre a szívem húzott leginkább és a legeleje óta, hiszen az első lista második helyén szerepel, teljes pozitív kicsengéssel, jó áthallással, tarka képzelettel.

Mivel ez a kezdetektől megfogott, korábban rákerestem már a fellelhetőségére. Emlékeim szerint a keresőmotor azt mutatta, hogy talán néhány éve volt egy kihívás Szombathelyen, ahol ezzel a hashtaggel kellett minden alkalommal más színű témára fotót beküldeni. Ráadásul ennek a mottóját Fodor Ákos költőtől kölcsönözték. Tehát teljes vele a szimpátia és az azonosulás. Nem beszélve arról, hogy a fotózás és a költészet is közel áll hozzám.

És hogy mit is jelent pontosan a SZÍNárvány? Vagy ahogy a cím kérdezi: „Miért pont SZÍNárvány?” Egyelőre azt, hogy árván maradt a szín. Most még csak grafitceruzával tanulunk meg rajzolni, a szürke rengeteg árnyalatát használva, hogy aztán majd később továbbléphessünk a színekre.

És hogy miért fontos a rajzolást megtanulni, mielőtt nekiállsz festeni? Ezt majd a következő bejegyzésből tudhatod meg!

Gyere, rajzoljunk együtt! A grafit legyen veled!